Spontán virágoskert

Van egy projektünk egy budai kerületben, amely lassan 8 éve fut. Mármint tart, mert a "fut" kifejezésnek van egy olyan érzete, mintha gyors lenne.

Azóta épül az a ház, amelyhez kertet terveztünk és ahogy halad előre, a tervekhez sok esetben kevésbé alkalmazkodó építőipari vállalkozók miatt módosítgatjuk a terveket, várva, hogy végre beforduljon a célegyenesbe és elkészülhessen a kert, amelyet megálmodtunk. Ennek a folyamatnak persze előnye is van, mert mi is fejlődünk, így egyre jobb lesz a várható végeredmény.

Ezt a posztot viszont nem azért kezdtem írni, hogy az elhúzódó munkán filozofáljak, hanem azért, mert csodálatos látvány fogadott, amikor a múlt héten a helyszínen jártam: bár a telek jelenleg nem több egy felvonulási területnél, ahol rossz minőségű talaj és némi sitt, maradék sóder, stb. alkotja a felszínt, a természet az évek alatt birtokba vette és a ritkábban bolygatott részeken a vadvirágok már elnyomják a rurális pionír gyomokat. Bár hetek óta nem volt eső, a természetes úton kikelt növények a rossz adottságok ellenére is dekoratív látványt nyújtanak, miközben a pázsitok már most, nyár elején is csak az öntözőrendszereknek köszönhetően tudnak életben maradni.

Nagy öröm, hogy a tulajdonost már korábban sikerült rábeszélnünk, hogy a telek nagy részén a kert elkészülte után is biodiverz, extenzív gyepfelületet hozzon létre, ezzel csökkentve a felület hőmérsékletét, az öntözésigényt és támogatva beporzó rovarok tömegét.