Tájkertek 1.

Jó ideje egy angol tájképi kastélykerten dolgozunk, mely  kapcsán egy kicsit a tájkerteket, vagy ahogy nálunk is elterjedt, az angolkerteket mutatnám be érintőlegesen. E témakör koronként és országonként is annyira nagy és sokszínű, hogy leginkább a kései angol tájkertekről mutatnék gyönyörű képeket.

A tájkert olyan kertművészeti stílus, mely más művészetek változatlan tárgyaival ellentétben szerves, folyton változó anyagokból, főleg növényekből építkezik, "élő műalkotás". Sokkal inkább az, mint az örök állandóságra törekvő barokk kert, melyet a szigorú szerkesztéssel, az állandó nyírással próbálnak egy bizonyos állapotban, formában tartani. A tájkertekben a fő alkotóelem a növekedés, változás és a véletlen. A tájkertben az idő ad művészi tartalmat a kerteknek. A növények növekedése, pusztulása, az évszakok váltakozása, a köveken megjelenő zuzmók, mohák, mindig más fényben mutatják a kertet.
 

Blenheim-i angolkert: nagy gyepfelület, romantikus építmények és legelésző állatok

Stourhead: A tökéletesen megkomponált kerti kép. Mintha egy festmény lenne.

Stourhead, Műbarlang: Érzelmek kiváltása műromokkal, kerti építményekkel.

Kialakulásuk története röviden: a barokk szigorú, kordában tartott kertművészeti stílusa elleni lázadásként jött létre. Míg a barokk kertstílus a hierarchikus állam- és világrend szimbóluma volt, a tájkert éppen ellenkezőleg, a szabadságot, a természetességet akarta kifejezni. Arra törekedtek a kerttervezők, hogy beiktassanak minden természeti szépséget: dombokat, völgyeket, réteket, patakokat, fákat, tavakat, és a kerteket művészi alkotássá emeljék.

Studley Royal: A tekintetet kerti építményekkel irányították, kíváncsiságot ébresztenek, a látogatókat sétára késztetik

Rousham: A kis csatorna ügyesen vezeti a szemet, mely egy szolid szobron pihen meg, és további sétára ösztönöz
Castle Lake Garden